Provence-i mese
A hozzávalók: egy dél – francia falucska, egy múlt századi romos olaj sajtoló épület, két éles szem, azonnali szerelem, rengeteg fantázia, és egy szenzibilis belsőépítész: Marie-Laure Helmkampf, akit 12 New Yorkban töltött év után a francia vidék, és annak életminősége menthetetlenül elcsábított.
A 19. századi, nagyon rossz állapotú épület elemeit, az istállókat, az olíva feldolgozókat, és a pincéket mind megtartották – így egy igen nagy méretű, egyterű, és igen nagy belmagasságú loftot sikerült kialakítani.
A kő homlokzatot átépítették, két nagy boltíves ablakot nyitottak rajta, rendkívül finoman keverve a hagyományt és a modernitást… antikot és sikkest, bohém stílust és autentikus építészetet.
Az egy térben lévő konyha és nappali vakító fehér – TERMÉSKŐVEL kombinált – falakat és hófehér 60 x 90 cm-es, nagyméretű mészkőburkolatot kapott, melyek közt a fehér számos árnyalata jelenik meg a bútorokon és kiegészítőkön egyaránt.
A konyhában a fa konyhabútor mellett, restaurált antik bútorok, rengeteg fiók polc, és egy fenyő étkező asztal kapott helyett – ellenpontozásként modern alumínium székekkel.
A ház domináns színe a finom bézzsel kevert fehér, melyek épp úgy megjelennek a hangsúlyos design darabokon, mint a régiség boltokban és bolhapiacokon vásárolt bútorokon. Ebben az egyedül álló élettérben ragyogóan erősítik egymást a 60-70-es évek bútorai, az ipari reflektorok, az üveg csillár, és az ikonikus Saarinen és Tulip székek.
Az emeleti hálószoba területe színesebb és intimebb akart lenni, így érzékeltetve az itteni meleg éjszakákat és a sötétséget, ezért egyik fala merészen fekete lett, egy fenséges, régi ajtóval megkoronázva.
A tető széles kerete, a nagyrészt nyitott terasz felé hajlik, aminek árnyékában kényelmes fehér bútorok és meleg bézs textilek csábítanak, a 9 méter hosszú medencének is helyet adó kertet pedig magas kőfal öleli körbe, ezzel abszolút intimitást adva ennek az egyedülállón romantikus háznak.
